" A halál tulajdonképpen egy jelentéktelen dolog...valójáb
csak át mentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te.Akármit is jelentettünk egymás életében, ez mit sem változott.Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél.Ne változtass hangszínen. Nevess ugyanúgy, ahogy eddig nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám-emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatod, amikor szóba kerülök.Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Az hogy nem látnak, még nem jelenti azt hogy nem kell rám gondoloni. Várok rád itt vagyok a közeledben - egész közel, Nincs semmi baj "
Editke